Az esőerdők részekre szabdalása miatt egyes érintett fajok gyorsabban kihalhatnak, mint eddig gondolták. A kutatók azt fedezték fel, hogy egy thaiföldi víztározó létrehozásakor keletkezett kis, legfeljebb tíz hektáros őserdei szigetek egyes emlős állatai mindössze öt év alatt eltűntek a területről. Élőhelyük pusztulása mellett újabb veszély is fenyegeti a kis állatokat: a beköltöző mezei patkányok - idézi a BBC hírszolgálata a Science című tudományos lapban megjelent tanulmányt.

A nagyobb, legfeljebb 10-56 hektáros területen 25 év alatt pusztultak ki a kis emlősök. A Szingapúri Nemzeti Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője, Luke Gibson elmondta, a kutatók "ökológiai Armageddonnak" nevezték az állatpusztulást.

A tanulmány a kis testű emlősökre koncentrált, ám a szerzők elmondták, hogy a közepes és nagy testű emlősök is szinte teljesen eltűntek a víztározó mesterséges szigeteiről, holott elefántok, tigrisek és tapírok is éltek a tájon, mielőtt az elárasztás darabokra szakította volna azt.

Dél-Thaiföldön az 1980-as évek közepén árasztották el a Khao Szok Nemzeti Park 160 négyzetkilométerét egy víztározó építése céljából. Az emelkedő vízszint a trópusi őserdőből száz kis szigetet is létrehozott, ezeket nevezték a kutatók "természetes laboratóriumoknak". A tudósok 16 kis és közepes sziget kisemlős-populációját vizsgálták meg öt-hét évvel a víztározó elkészülte után, majd újabb 25-26 évvel később.

Valószínűleg két fő okra vezethető vissza az őshonos kis állatok gyors pusztulása. Megszenvedték egyrészt populációjuk elszigetelődését, másrészt szembe kellett nézniük a behatoló faj támadásaival is - közölte a tanulmány másik szerzője, William Laurance. A területet elárasztó patkányfaj annyira elszaporodott néhány év alatt, hogy kiszorította az őshonos kis emlősöket. A mezei patkány szokása, hogy elfoglalja a megzavart élőhelyeket - például a felszabdalt őserdő szigeteit.

A vadon részekre szakítása a fajok sokszínűségét fenyegető egyik legnagyobb globális veszedelem. Noha természeti katasztrófa is okozhatja, a fő veszélyt az emberi tevékenység, az urbanizáció és a mezőgazdasági területek terjeszkedése jelenti.

Gibson szerint a következő évtizedekben egyre gyakoribb lesz a trópusi táj felszabdalása, Brazília atlanti-parti erdeinek például több mint 80 százaléka 50 hektárosnál kisebb töredékekből áll.