Az 1938. november 9-én este kezdődött pogromokról országszerte megemlékeznek. Berlin belvárosában például pénteken számos üzlet kirakatát fóliával borították be, amely olyan hatást kelt, mintha betörték volna a kirakatüveget, szombatra pedig a zsidóüldözések áldozatainak nevét megörökítő utcakövek, az úgynevezett buktatókövek megtisztítására szólító akciót hirdettek.

Münchenben Minden embernek van neve címmel tartanak megemlékezést, amelyen felolvassák a bajor főváros több ezer meggyilkolt zsidó lakosának nevét. Számos kiállítás is nyílt az évfordulóra, a fuldai Német Tűzoltó Múzeumban például arról a csaknem 25 ezer tűzoltóról rendeztek tárlatot, akiket zsidó vallásuk miatt kisemmiztek és megöltek a náci diktatúra idején. A náci belbiztonsági hatóságok egykori berlini székhelyén kialakított dokumentációs központban, a Topographie des Terrors (A terror topográfiája) nevű kutató- és kiállítóhelyen 26 zsinagóga sorsán keresztül mutatja be egy kiállítás a kristályéjszaka történetét és emlékezetét.

1938. november 9-én este, egy Párizsban dolgozó német diplomata meggyilkolása után felülről szervezett és a népharag spontán kitörésének beállított pogromok kezdődtek a náci Németországban, a birodalomhoz csatolt Ausztriában és az úgynevezett keleti német területeken, például a mai Kalinyingrádban. A több napig tartó pogromsorozatban szétvertek és kiraboltak több ezer üzletet és megrongáltak nagyjából ezer zsinagógát és más zsidó vallási épületet. Több száz zsinagóga teljesen kiégett. A kristályéjszakának több mint száz zsidó ember esett áldozatul, 30 ezer férfit pedig koncentrációs táborokba hurcoltak.

Dieter Graumann, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke szerint a náci rémtettek évfordulóira szervezett eseményekre egyre inkább jellemző a "ritualizálódás", vagyis az, hogy a megemlékezés állami feladattá válik és politikai tisztségviselők szertartásos tevékenységében merül ki. Ez ugyan még mindig jobb, mint a "tervszerű felejtés", de jobban kellene törekedni arra, hogy a megemlékezések megérintsék az embereket és őszinte érzelmeket váltsanak ki - mondta Graumann egy lapinterjúban.

Zsidó szervezetek, a Német Szintik és Romák Központi Tanácsa és más társadalmi szervezetek pénteken egy közös nyilatkozatban felszólították a kormányt és a törvényhozást, hogy tegyenek többet a náci rendszer áldozatainak kárpótlásáért. A német állam "időhúzásra játszik", és megfeledkezik az áldozatok bizonyos csoportjairól, például a szovjet fogságba esett hadifoglyokról és az eutanázia-programok túlélőiről - áll a nyilatkozatban, amely szerint "cselekvésre van szükség a szónoklatok helyett".

A kormány tudja, hogy nagy kötelesség és roppant felelősség hárul rá a náci Németország bűntetteiből - reagált a nyilatkozatra Steffen Siebert kormányszóvivő. Pénteki tájékoztatóján elmondta, a kormány az utóbbi években többször emelte a háborús bűnök jóvátételére fordított összeget, és rendszeresen megbeszélést folytat az áldozatok képviselőivel.