- Hogyan jött neked a divattervezés? Mindig érdekelt ez a szakma?

- Mondhatom, hogy az anyatejjel szívtam magamba, mert a nagymamám varrónő volt negyven éven keresztül, anyukám tőle tanult meg varrni én pedig az anyukámtól. Azt mondtam, hogy ha nagy leszek divattervező leszek ezért beiratkoztam az iskolába, ahova fel is vettek és elvégeztem egy szakképesítést. Már 17 évesen belekóstoltam a szakmába, mivel egy varrónőnek segítettem, akinél sikerült elsajátítani a szakma csínját-bínját, nagyon hálás vagyok a szakmai alapokért, amit ott sajátítottam le.
Aztán felkerültem Budapestre, ez hozta meg a nagy áttörést számomra, hiszen itt minőségibb anyagokkal dolgozhattam és jobb munkákat is kaptam.

- Ha valaki divattervező akar lenni, hogyan fogjon hozzá?

- Sok kislány szeretne divattervező lenni, mert szeret rajzolni. Ehhez ez nem elég, én azt gondolom, kell hozzá tehetség, türelem, szorgalom és persze rengeteg idő. Nagyon alázatosnak kell lenni, hogy az ember képes legyen tanulni másoktól. És persze egy jó nagy adag pszichológia.
Ha ez megvan, akkor el lehet menni tanulni. Nagyon sok iskola foglalkozik ezzel és sokan akarnak tervezők lenni, de például az én osztályomból, ha jól tudom egyedül én foglalkozom divattervezéssel. Az iskolában azt akarják, hogy mindenbe belekóstoljunk, de csak később derül ki, hogy mindezt tudod-e gyakorlatban is csinálni.

- Mennyire fontos a tehetség ebben a szakmában?

- Fontosnak fontos, de nem mindig a szakmai ügyességen múlik a dolog, hanem a hozzáálláson is, hogy fel tudd venni az ügyfél ritmusát, átvedd azt, amit ő érez, meg gondol, és úgy egészében lásd, ne csak a mell vagy derékbőségét. Nekem van olyan kuncsaftom, akivel úgy dolgozunk, hogy már csak a pénzt hagyja itt és jön, amikor elkészül a ruha, megbízik bennem és elfogadja a tanácsaimat teljes mértékben. Tudja, hogy én jobban látom őt kívülről és csak olyat adok rá, amiben jól is fogja érezni magát, még ha elsőre nem is így gondolná.

- Csak menyasszonyi ruhákkal foglalkozol?

- Nem, a nyári szezonban rettenetesen sok az esküvő, így ilyenkor főleg menyasszonyi ruhákat, menyecskeruhákat és koszorúslányruhákat csinálok. Mellette pedig most indítottunk egy kiegészítőkkel foglalkozó márkát is, amely főleg a fátylakról, a kitűzőkről, táskákról és egyéb kiegészítőkről szól. Most például esküvői csokrot csináltunk csipkéből, aminek nagyon nagy sikere van. Mellette persze megvannak az állandó kuncsaftjaim is, akiket teljes mértékben én öltöztetek, a mindennapi ruháikat is én csinálom.

-Honnan jött az esküvői kiegészítők készítésének ötlete?

- Van nekem egy szintén blogger (http://lovediywedding.blogspot.hu/) barátnőm Marjai Ágnes, akivel a blogomon (http://laktozmentesfakanal.blogspot.hu/) ismerkedtünk meg. Ő esküvő álmodó, és mivel közös volt az érdeklődési kör, egyértelmű volt, hogy kezdünk valamit ezzel. Így született a Something Old Bride (http://www.facebook.com/SomethingOldBride?fref=ts) márka. Nekiálltunk mindenféle kiegészítőket gyártani, ékszereket, táskákat, kitűzőket, gyűrűpárnákat, csokrokat. Igyekszünk mindent felhasználni a nagymama régi csipkéjétől kezdve a padláson talált anyagokig, mivel nálunk most nagyon felkapott ez a vintage vonal.

- Mennyire inspirálódsz külföldről?

- Nem igazán, én úgy vagyok vele, hogy nekem az anyag szokta megmutatni, hogy mi szeretne lenni. Ha meglátok, megfogok egy anyagot, készen látom, hogy mi lesz belőle. Én így szeretek dolgozni, persze az ember nézegeti, hogy mi a divat külföldön, mert kíváncsi, de nem mondanám, hogy olyan jelentős mértékben hatna rám.

- Mennyire ragaszkodsz a naprakész divathoz?

- Őszintén nem igazán, ez hülyén hangzik, de nem vagyok divatpárti, mivel nem áll mindenkinek jól az, ami éppen az aktuális divat. Az a fontos, hogy stílusunk legyen és az aktuális divatot próbáljuk színekben, formákban beletenni a saját stílusunkba, mert ettől marad valaki egyéniség. Persze egy modellnek például minden jól áll, de nem ők a hétköznapi példák. Az a baj, hogy az emberek még nem merik felvállalni önmagukat, feltesznek egy állarcot és ezt is várják el másoktól.

- Hogyan látod a magyar emberek öltözködését?

- Ez abszolút így van, a magyarok kevésbé bevállalósak, nagy lemaradásban vagyunk más országokhoz képest. Persze nem minden országhoz, mert például a látottak alapján Németországban egyáltalán nincs az embereknek igénye arra, hogy jól öltözködjenek. Mindenkinek dauerolt a haja, de effektíve nem hordanak szép ruhákat. Magyarországon nem bevállalósak az emberek, bátortalanok sok esetben és valahogy más a szemük rá, nem tudják, hogy mi áll jól nekik, nincs meg az alapszemléletük. Nem mindenkinek, de sajnos sokan vannak így ezzel.
Amikor eljön hozzád valaki mondjuk kész ötletekkel és úgy gondolod, hogy az

- Ha nem igazán állna jól neki, azt azért megmondod?

- Persze, mivel fontos nekem, hogy úgy menjen el innen, hogy elégedett. El lehet mondani nekem az alapkoncepciót, de mivel én tudom, hogy neki mi áll jól, ezért megkérem őket, hogy hallgassanak rám. Azt szoktam mondani, hogy azért jönnek hozzám, mert én tudom, hogy ők mit szeretnének.

- Mit gondolsz, hogy itthon mennyire lehet ebből megélni?

- Én főállásban ezzel foglalkozom, de nagyon sok tervezőtársamról tudom, hogy csak mellékállásban tud foglalkozni a tervezéssel. Többen vannak úgy vele, hogy kell az a nyolc órás állás, abból tudja finanszírozni a tervezést, mert ez sokszor olyan beruházásokat igényel, amelyeket pénz nélkül képtelenség megoldani. Nekem is volt olyan, amikor nem akartam találkozni a főbérlővel, mert feladtam az akkor biztos munkámat ezért, hogy tervezzek. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert már meg tudok ebből élni, nagyon sok visszajáró vendégem van, akikből van egy állandó bevételi forrásom és mellette a nyári szezonban nagyon sok az egyéb megrendelés.

- Szóval akkor úgy ítéled meg, hogy van kereslet az egyedi tervezésű ruhákra?

- Van olyan réteg, akinek ez igénye és hajlandó megfizetni a minőséget. Sőt szereti megfizetni.

- Hogyan reklámozod magad?

- Én csak szájhagyomány útján „terjedek”. Mivel általában pont annyi vendégem van, amennyivel úgy tudok dolgozni, hogy az nem megy a minőség rovására.
Hogyan vásárolsz magadnak? Gondolom szakmai ártalom, hogy semmi sem elég jó neked.
El szoktam menni a barátnőimmel vásárolni, hogy egyszer-egyszer ne nekem kelljen magamnak varrni, persze soha nem veszek semmit. Már az is probléma, hogy 34-es a méretem és nem nagyon találok ilyen kisméretű ruhákat, vagy nem tetszik az anyaga vagy nem olyan az öltéshossz és látom azokat a szakmai hibákat, amiket más esetleg nem venne észre. Viszont másoknak nagyon tudok választani, anélkül hogy hosszasan nézegetném a ruhát. Egyszerűen csak rányúlok, valahogy érzésem van rá.

- Hogy látod a magyar viszonylatokat, a tervezőket?

- Van benne hideg is meg meleg is. Nagyon sok kis tervező van, akiknek nincsenek úgy a köztudatban, de nagyon kreatívak és gyönyörűeket alkotnak és van az a magasabb kategória, ami Magyarországon csak egy nagyon kis rétegnek megfizethető. Sokan élnek meg nagyon jól ebből úgy, hogy nem a legszebb dolgok vannak a háttérben, mivel ez a szakma tele van megpróbáltatásokkal. Épp ezért én nem törekszem arra, hogy híres tervező legyek, inkább élek boldogan és meg vagyok elégedve azzal, amim most van.

Réz Réka