A tudósok kétszáz év déli-sarkvidéki hóeséseinek nyomait tárták fel. Eredményeik alapján 2001 és 2010 között nagyjából 272 milliárd tonnával több hó hullott évente a "fehér kontinensre", mint 1801 és 1810 között.

Ez akkora vízmennyiség, amivel Új-Zéland egész területét egy milliméter vastagon be lehetne borítani.

A brit antarktiszi kutatóprogram (British Antarctic Survey, BAS) tudósai eredményeiket az Európai Földtudományi Egyesület (EGU) bécsi kongresszusán mutatták be.

A munkával az antarktiszi jégolvadás tágabb összefüggéseit akarták jobban megérteni.

"Sok figyelmet kapott, hogy a nagy gleccserek, mint a pine-szigeti vagy a Thwaites mennyi jeget veszítenek, azt azonban nem tudtuk pontosan, hogyan változott a hó mennyisége. Feltételeztük, hogy nagyjából változatlan maradt, ám a tanulmány ennek az ellenkezőjét mutatta ki" - magyarázta Liz Thomas, aki a kutatást prezentálta.

A kontinensen gyűjtött 79 jégmintát vizsgáltak meg. Ezek a fúrással kiemelt, hosszú, fagyott hengerek lényegében az évek során lehullott, összepréselődött hó emlékei.

A minta kémiai összetételét elemezve azonban nemcsak azt lehet megállapítani, melyik évben esett a hó, de azt is, hogy az adott időszakban mennyi hullott belőle. Az éveket és évszakokat egymástól elkülönítő jelzőanyagok egyike a hidrogén-peroxid.

A korábbi legátfogóbb tanulmány 16 jégmintát elemzett, az új munka tehát sokkal inkább tekinthető az Antarktisz egészét reprezentáló kutatásnak.

A tudósok azt találták, hogy 1800 és 2010 között a nagyobb hóesések évtizedenként 7 milliárd tonnával hizlalták az antarktiszi jégtakarót, ha azonban az 1900 és 2010 közötti periódust nézzük, évtizedenként már 14 milliárd tonna plusz havat találunk.

A hótöbblet nagyobb része az Antarktiszi-félszigetre hullott, ahol jelentősen melegedett a levegő a 20. század folyamán.

"Az elmélet szerint az antarktiszi levegő felmelegedésével növekszik a légköri pára mennyisége, ami több csapadékot jelent. Most éppen ez történik" - mutatott rá Thomas.

Hangsúlyozta, hogy a hómennyiség növekedése nem mond ellent a gleccserolvadásnak, amit a műholdak felvételein figyelnek meg 25 éve.

Anna Hogg, a Leedsi Egyetem kutatója műholdfelvételek alapján méri fel a jégmezők alakját és vastagságát.

"A nagy havazások ellenére a kontinensen nagyobb a jégolvadás, mint amennyi új jég a csapadékból keletkezik" - mondta el a BBC-nek.

A BAS kutatását a Climate of the Past című szaklap közölte.