A bíróság megállapította, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben volt, amikor 2000 novemberében a férje rátámadt egy éjszaka a szántóföldön.

A vádlott és férje házassága - amelyet még az asszony 15 éves korában kötöttek – megromlott, miután a férfi vagyon elleni bűncselekmények miatt 1999-ben börtönbe került.

A féltékenység és az anyagi jellegű ellentétek miatt tettlegességig is fajuló veszekedések alakultak ki közöttük. A nő emiatt válókeresetet nyújtott be.

Az asszony 2000. november 17-én este Szentes külterületén bérmunkában szántott, amikor éjfél előtt megjelent az ittas férfi. A férj féltékenysége miatt kérdőre vonta a nőt, hajánál fogva kirántotta a traktorból, és többször megütötte.

A vádlottnak sikerült visszaülnie a járműbe, majd az újra rátámadó férfit egy pajszervassal nagy erővel fejbe vágta. A sértettet összeesett, a vádlott megállapította, hogy a férfi meghalt, de ennek ellenére több alkalommal újra megütötte a szerszámmal.

A vádlott a holttestet elásta a szántóföldön, később a pajszervasat a Tiszába dobta.

Az asszony a rendőrségen bejelentette férje eltűnését, megemlítve, Németországba utazhatott munkavállalási célból. A férfit hét évvel később, a nő kezdeményezésére holttá nyilvánították.

A rendőrség az iratokat újraértékelve - az elévülési idő előtt egy hónappal - indított nyomozást, és hallgatta ki gyanúsítottként a szegvári nőt. A vádlott azt követően tett beismerő vallomást, hogy a poligráfos vizsgálaton kiderült, tudomása van a férjével történtekről.

A holttestet - bár talajradarral, kutyákkal, katonák, régészek bevonásával is keresték - nem találták meg.

Az asszony a bíróságon minden korábbi vallomást visszavonta, ezt azzal indokolta, hogy az őt kihallgató rendőrök nyomására ismerte be a bűncselekményt. A nő a törvényszék előtt tagadta bűnösségét.

Az ügyész a tényállás téves megállapítása miatt a vádlott bűnösségének kimondása érdekében fellebbezést jelentett be, így az ítélet nem jogerős.