Valéry Giscard d'Estaing és Jacques Chirac a maga idején a francia jobboldal politikusaként lett államfő, Francois Hollande, az Elysée-palota mai lakója a baloldalt vezette győzelemre, Alain Juppé vagy Dominique de Villepin a konzervatív tábor embereként került a második legfontosabb állami posztra, a miniszterelnöki székbe, Laurent Fabius, Michel Rocard és Lionel Jospin szocialista politikusként töltötte be ezt a tisztséget. Ellenfelek, vetélytársak, két versengő erőt képviselnek, de van, ami közös a történetükben, pályájukban. Valamennyien annak a francia "nagy iskolának" a kurzusait végezték el, amelyet a Le Figaro című párizsi lap "elnököket és minisztereket gyártó gépezetnek" nevez: ez az École Nationale de l'Administration, az államigazgatási főiskola, amelynek betűszava, az ENA mára fogalommá vált.

Akárcsak a belőle képzett további szavak: az ott végzetteket franciául enarque, vagyis "enarcha" néven emlegetik, és a francia média sűrűn használja az enarquie - "enarchia" vagy "enakrácia" - szót is, amely a végzettek összességére vonatkozik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak az ENA-ból áll a francia elitgyár, további rangos egyetemek is az állami és gazdasági élet kulcspozíciói felé indítják el hallgatóikat, de az államigazgatási képzésre sokan azok elvégzése után jelentkeznek. Akad, aki több diplomát is szerez, Laurent Fabius külügyminiszter (aki miniszterelnök is volt) például három nagy iskola padjait koptatta.
Az ENA-t 1945-ben Charles de Gaulle első kormánya hozta létre. Az eredetileg 27 hónapos (mára 24 hónaposra csökkentett) posztgraduális képzés a háború után égetővé vált igazgatási szakemberhiányt próbálta enyhíteni, ám idővel a francia állam egyik meghatározó, pártokon átívelő intézményévé vált.

A "voltaire-esek"

A konzervatív napilap feltűnést keltő összeállítást szentelt az új francia államfő 1980-ban végzett évfolyamának, amely annak a hagyománynak jegyében, hogy minden évfolyam külön nevet kap (jobbára egy híres francia személyiségét), Voltaire nevét vette fel.
Ebből a gárdából különösen sok politikus és vezető személyiség került ki. A mai elnök és korábbi élettársa, Ségoléne Royal, aki 2007-ben volt a szocialista párt jelöltje az államfői posztra, egyaránt a Voltaire-évfolyamban készült későbbi pályájára. (A közös iskola, párt és politikai ambíció csak erősítette párkapcsolatukat is, amelyből négy gyerek született, bár sohasem házasodtak össze; viszonyuktól azonban a kettejük között politikai pályájuk későbbi szakaszában - kapcsolatuk felbomlása után - kibontakozott versengés sem volt idegen). A mai kormány több szocialista minisztere is "voltaire-es", akárcsak a másik oldalon is több volt miniszter és államtitkár.
A nevezetes évfolyam egyes tagjainak karrierje ellenkező előjelű kormányok idején is zavartalanul folytatódott.
Hollande évfolyamtársát és barátját, Jean-Pierre Jouyet-t, aki a jobboldali Fillon-kormány idején is magas pénzügyminisztériumi posztokat töltött be, júniusban az állami befektetési bank szerepét betöltő Caisse des depots vezérigazgatójává nevezték ki, és a hasonló feladatú francia fejlesztési hivatal élén is egy korábban Nicolas Sarkozyt támogató "voltaire-es" áll.
A külügyminisztérium apparátusában dolgozó, a számvevőszékhez és más állami intézményekhez került "voltaire-esek" listája egész bekezdést foglal el a lapban (bár az is tény, hogy a legendás évfolyam több tagja meglehetősen ködös vagy éppen névleges tisztséget tölt be az adminisztrációban). Az üzleti életben, a bankvezetők között, tanácsadó cégek élén is többen megtalálhatók az évfolyam kiválóságai közül.
Az ENA egy-egy évfolyama általában nyolcvan-száz hallgatóból áll. Valéry Giscard d'Estaing 1951-ben az Európa, Jacques Chirac 1959-ben a Vauban, Lionel Jospin 1965-ben a Stendhal, Alain Juppé 1972-ben a Charles de Gaulle, Laurent Fabius 1973-ban a Rabelais, Pierre Moscovici 1984-ben a Louise Michel, Valérie Précresse 1992-ben a Condorcet évfolyamból lépett a politika rögös útjára.

Vitatott kedvezmények

Persze pusztán a hírességek felsorolása megtévesztő. Jóllehet azok közül, akik az ENA-t sikerrel elvégezték, mintegy 4300-ra tehető a mai is aktívak száma, országos választott tisztséget alig egy százalékuk tölt be. Hatalmi, igazgatási pozíciót viszont annál többen.
Ami valóban számít, az az "enarchák" által megtestesített elit, az általuk képviselt hierarchikus szemlélet, kapcsolatrendszer és a betöltött posztok összessége. Mindez erősíti a francia állam folyamatosságát, szervezettségét, ám az elit túlságosan adminisztratív vagy éppen konformista szemléletét is, következésképpen nehezíti a változást, a reformot - véli nem egy szakértő.
Posztgraduális képzésről lévén szó már eleve sikeres tanulmányok után, jobbára egy-két évi gyakorlati munka után lehet pályázni a felvételre. A rendszer számos kritikusa tette szóvá, hogy rendre ugyanazokból a felső körökből, ugyanazoknak az elit középiskolákat, majd egyetemeket végzett diákoknak a táborából kerülnek ki az ENA újoncai.
Az intézmény 12 egyetemmel kötött megállapodást arról, hogy az utóbbiak felvételi előkészítő kurzust kínálnak az ENA-képzésre jelentkező diákjaik számára. A gyakorlatban annak elvégzése a siker előfeltétele volt. Tekintettel azonban azokra a bírálatokra, hogy így a hátrányosabb helyzetű szülők gyermekeinek nem sok lehetőségük marad a bejutásra, 2010-től maga az ENA indított felvételi előkészítő tanfolyamot más intézmények tehetséges ösztöndíjasai számára. Nem sok sikerrel: 2011-ben erről a kurzusról összesen egy diákot vettek fel a 80 fővel induló évfolyamra.

Még többen ostorozzák a legjobb végzősöknek nyújtott különleges kedvezményt. Minden egyes évfolyam 15 első helyezettje maga választhatja ki, hogy az értük versengő nagy állami testületek - a számvevőszék, az államtanács, a pénzügyi felügyelet - közül melyiknél kívánja megkezdeni, illetve folytatni köztisztviselői pályafutását.

Maga Hollande is bírálta ezt a szabályt, amikor az 1970-es évtized végén az intézmény növendéke volt, mi több, idővel az ENA vezetősége is meg akarta szüntetni - hiába.

"Özönvíz előtti" rendszer

Az ENA irányában bizalmatlan Sarkozy - ő elkerülte ezt a "nagy iskolát" - 2008-ban személyesen is beleszólt a vitába. "Sokkolónak" nevezte, hogy valakinek egész karrierjét meghatározhatja egy 25 éves korában benyújtott pályázat.
Ezt követően a Sarkozy-kormány két minisztere, az ENA vezetősége és felügyelő bizottsága is síkra szállt a szabály megváltoztatása mellett - akárcsak a "voltaire-es" Jean-Pierre Jouyet, aki azt a bizottságot vezette, amelynek feladatává tették egy méltányos új módszert kidolgozását. A reformkísérlet azonban végül megbukott a számos "enarchát" felsorakoztató makacs állami-közigazgatási testület ellenállásán. A fő érv az volt ellene, hogy bár a 15 évfolyamelsőt favorizáló rendszer joggal bírálható, még mindig jobb minden más megoldásnál.
Az ENA saját vezetése által is támogatott reform különböző változataival szembeszállt mások között az ENA öregdiákjainak egyesülete, a nemzetgyűlés törvényelőkészítő bizottsága, az államtanács és végül az alkotmánybíróság is. 2011-ben a reform ügyében illetékes miniszter maga ismerte el, hogy nem számított ekkora ellenállásra.
A történet végül azzal ért véget, hogy idén május 4-én, alig két nappal az elnökválasztás Sarkozy vereségét hozó második fordulója előtt csekély módosítással megerősítették a 15 évfolyamelső különleges jogait - így az új kormányzatra marad a változtatás, ha ragaszkodik hozzá.
A felvételi rendszer akadémizmusa és az évfolyamelsők előjogainak a Le Figaro által "özönvíz előttinek" nevezett rendszere az egyik oka annak, hogy az ENA túlságosan az intézményes és a diplomáciai tudnivalókra koncentrál, és a kelleténél kevésbé készít elő a gazdasági helyzet kezelésére. A 2010-es évjárat felvételi bizottságának elnökasszonya, Michele Pappalardo szerint a jelentkezők "túlontúl konformisták" mind öltözékükben, mind gondolataikban. Yves Gaudemet, a következő felvételi bizottsági elnök is egyetértett ezzel: ő azt is a közigazgatási iskolába törekvők szemére vetette, hogy kerülik a véleménynyilvánítást, a vitát. Ez megítélése szerint az elitista válogatás következménye. "A gépezet berozsdásodott, a rendszer nem működik jól" - húzta alá.
Pedig 2006-ban, majd 2009-ben is átszervezték, Párizsból Strasbourgba, több európai intézmény székhelyére helyezték át a rangos intézményt. 2011-ben maga az ENA vezetése javasolta, hogy alakítsák át a felvételi rendszert, helyezzenek nagyobb hangsúlyt a kreativitásra és a jelentkezők személyiségére, mint az ismeretek puszta felmutatására. Ám ez a tervezet is elakadt az illetékes minisztériumokban.
A kormányváltás óta pedig - mint a Voltaire-évfolyam példája is mutatja - felerősödött az államapparátusból korábban kiszorult "enarchák" beáramlása a politikai változással megüresedett vezető posztokra. A párizsi lap némi túlzással egyenesen úgy fogalmazott, hogy az "enarchák", akik Sarkozy idején a kulisszák mögül irányították az országot, ma már közvetlenül, a soraikból kikerült elnök jóváhagyásával kormányozzák.