A Brit-szigetek 10 ezer évvel ezelőtt kerültek ki a legutóbbi jégkorszak fogságából, a tengerszint megemelkedett, és a mai Nagy-Britannia "elszigetelődött" a földrésztől.
A szárazföldi állatok így már nem vándorolhattak szabadon és könnyedén a kontinensről a szigetre, különösen nem a mai Ír-szigetekre, kellett nekik némi segítség. Utóbbit a hajózás nyújtotta. A csigák potyautasokként kerülhettek Írországba, ahol meglehetősen sok olyan növény és állat él, amely genetikailag eltérő a brit földön őshonosaktól.

A Nottinghami Egyetem kutatói felfedezték, hogy egy közönséges ír éticsigafajnak, a Cepaea nemoralisnak rendkívül közeli francia rokonai vannak: genetikailag szinte teljesen azonos a Pireneusok keleti felén élő fajjal. Minden bizonnyal onnan került ír földre, ám úgy tűnik, hogy a britet kikerülte, ami - a kutatók szerint - csakis emberi közreműködéssel történhetett.

"Ha ez a csigafaj természetes úton telepedett volna meg Írországban, akkor brit földön is kellene lelni maradványaikból, ám egyszerűen nem találunk" - idézte Angus Davisont, a kutatásról írt tanulmány egyik szerzőjét a BBC.

A csiga csemege volt az ember étrendjében már évezredekkel ezelőtt - ezt jól mutatják francia leletek -, még az sem kizárt, hogy tenyésztették őket.
Ami igaz a csigára, részben igaz az emberre is.
Az ír népesség genetikai kapcsolata egyértelmű a Dél-Európában élőkkel, bár messze nem olyan szoros, mint a csigáké - hangoztatják ír populációgenetikusok.